Mi anyák, szülők gyakran zsörtölődünk vagy éppen viccelődünk azon, hogy minek vesszük meg a drága játékot, mikor a gyerek sokkal jobban lejátszik a távirányítóval, a függönnyel vagy éppen egy üres műanyagpalackkal.
Egyrészt azért, mert ezek felnőtt “játékok” és kíváncsiak rá, vagy utánozzák amit mi csinálunk vele, így tanulnak. Másrészt ki ne látott volna még távirányítót fülére szorító és úgy “telefonáló” gyereket. Az egészséges személyiség fejlődés egyik legalapvetőbb része, belső ösztönből fakad. Az egyetlen pillanat, amikor a gyerekek saját maguk lehetnek. Amikor el tudnak szabadulni a társadalmi normáktól, szabályoktól. Ilyenkor nem baj ha a zsiráf repül, a kisautó a víz alatt közlekedik, vagy ha a hercegnő sárkányt öl és megmenti a királyfit.
Különböző szerepeket próbálhatnak ki. ilyenkor bárki lehet orvos, szerelő, óvónéni vagy anyuka. Egyik délután Ketteske felvette apa cipőjét, Hármaska az enyémet és elindultak boltba, meg autót vezettek. Közben felfedezhetik a saját személyiségüket vagy éppen megismételhetnek valamit ami régebben történt. Érdemes figyelni, hogy ha esetleg nap közben valami feszültség éri akkor ezt eljátszhatja a macival vagy a kedvenc babájával.
Egyeske többször eljátszotta a plüssökkel, ahogy az óvónénik vagy a csoporttársak viselkednek. Például az egyik fiú bántotta a másikat ezért büntetésbe kellett ülnie az udvaron, de persze ugyanígy azt is amikor a délutáni alvásnál az óvónéni mesét olvasott és rászólt, hogy ne beszélgessen hanem csukja be a szemét. Gyakran ezekből a játékokból sokkal többet megtudok, mint abból amit válaszol a “mi volt az oviban” kérdésre.
Szuper amikor bevonnak minket is a játékba. Lehetünk páciense a doktornak, doktor néninek. Ilyenkor próbáljuk meg nem mi irányítani a cselekményt, csupán vegyünk részt benne. Például amikor azt kéri gyermekünk, hogy most mondjuk azt, hogy “jaj, jaj nagyon fáj a hasam” akkor mondjuk azt. Ha butaságnak vagy nem odaillőnek tűnik akkor is. Én például gyakran eszem az étteremben kukacot. Nyammmm.
Már lassan 1,5 éve mentem először a Pedagógiai Szakszolgálathoz Ketteske miatt. Akkor még csak beszélgettünk, hogy mi az ami nem fejlődik szerintem megfelelően. Az egyik legfontosabb kérdése a gyógypedagógusunknak az volt, hogy játszik-e a játékokkal nem rendeltetésszerűen. A válasz nem volt. Persze nála ezer más dolog is volt, de ennek a posztnak, most nem erről kell szólnia.
Építettél bunkert régen? Ugye milyen jó volt?
A mai gyerekek bunkere már sokkal profibb, klasszabb, vagányabb. Íme az indián sátrak.
A sátor…ez egy tökéletes búvóhely. Egy ideiglenes kastély. Egy olvasó sarok. Egy ágy. Egy barlang. Egy szörny gyomra. Egy hangulatos fészek. Lehet bármi amit a gyerekek el tudnak képzelni. Lehet egyszerűen csak egy sátor.
Aki régebb óta ismer az tudja rólam, hogy amiről úgy érzem lehetséges szeretem megvalósítani sajátkezűleg. Na hát ez a sátor most nem az. Lehet ha már Hármaska sem lesz itthon, hanem közösségbe fog járni, akkor megtanulok varrni, de ez sajnos nagyon messze áll még tőlem. Irigykedve néztem Timi indián sátrát, amit kislányának Miminek készített. Imádom nézni az instagramját, a sok nevetést vidámságot amit a képein keresztül átélhetek velük én is. Ami még közös mennünk, hogy Timi is nagyon szereti a DIY projekteket. A sors akarta, hogy pont akkor jelenjen meg a cikke The Life With Mimi blogon, amikor én már terveztem ezt a bejegyzést, így meg is kértem gyorsan, hogy had mutassam meg Nektek is.
Ha hasznosnak tartod a bejegyzést kérlek oszd meg másokkal is. További bejegyzéseket találhatsz Triplanya Világa facebook oldalamon, amik szerintem érdekesek lehetnek. Illetve kövesd instagramon főállású anyaságom mindennapjait #triplanya
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: