Ha lenne egy napod, hogy a saját gyereked legyél, vajon mit látnál? Utána mit éreznél? Negatív vagy pozitív lenne? Mernéd kipróbálni? Talán sok mindent megváltoztatna.
Sokáig gondolkoztam, hogy kivel cserélnék egy napra. Választhattam volna talán egy híres embert, vagy egy példaképet. Egy átlag embert akinek érdekel az élete. Igazából bárkinek kíváncsi lennék egy napjára. Lennék egy napra orvos, anyaként legyen az egy szülészorvos vagy szülésznő. Végigkísérni egy napjukat. Biztos vagyok benne, hogy neki is vannak unalmas pillanatai, de kíváncsi lennék, mit érez amikor valakinek elmondja, hogy terhes. Amikor rossz hírt kell közölnie. Vajon meg lehet szokni? Vagy együtt érez velük? Lennék egy napra óvónő, sok kis gyerekkel körülvéve, rendre tanítani, rosszalkodáson kiakadni, síró gyerekeket vigasztalni, orrot törölni, játszani, tanítani. Lennék egy napra festő. Képet alkotni, maradandót, szemet gyönyörködtetőt, vagy absztraktot amit senki nem ért meg, de mégis érzelmeket vált ki. Lennék egy napra az anyukám, apukám. Vajon büszkék rám, aggódnak miattam, elfogadják a döntéseim? Milyennek látnak? Olyannak amilyennek vártak? Mi aggasztja őket, mikre gondolnak, mitől félnek, vagy szomorúak. Minden amit nem mondanak el. Tudom, mert ezeket én sem mondanám el. Végül, hogy mégis mi mellett döntöttem? Ha valakivel cserélhetnék egyetlen egy napra akkor ki lenne az? Elsa Pataky (csak mondom, hogy Chris Hemsworth felesége, azt hiszem így már minden érthető)? Nem. A saját gyerekem lennék.
Nehéz döntés, hogy vajon melyiküket válasszam. Hármaska bár lassan már 3 éves lesz, nem biztos, hogy az ő kis gondolatai, érzelmei elég árnyaltak ahhoz, hogy megtudjam amire kíváncsi vagyok. És azért valljuk be, igazán fárasztó dolog lehet egész nap dacolni. Igen, dackorszak van éppen ezerrel. Naponta többször “nem lesz a barátom”, mert nem vághat uborkát a nagy késsel, nem mászhat fel a szekrényre. Összevágtam az almát, pedig ő félbe kérte. És hasonló szívtelen dolgokat teszek. Amik sajnos nem oldódnak, meg egy “légysziiii anya” kimondásával. És az összes krokodil könnyes vergődéstől sem. Szóval Hármaska ötletét elvetettem, mert ő még nem iszik naponta magnéziumot és lehet idegroncsként térnék vissza a saját testembe másnap.
Ketteskével cserélni igazán érdekes tapasztalat lenne. Az enyhe autizmusa miatt eléggé sokszor menekül a saját kis világába, ahova iszonyatosan vágynék betekintést nyerni. Érdekelne az is, hogy ő hogyan lát minket, hogyan látja saját magát. Mit érez és az érzelmeit mennyire tudja értelmezni. Milyen érzés lehet, amikor megfeszül, mert valami nem úgy történik ahogy a logikája szerint történnie kéne. Mit érez amikor valaminek nincs vége, de váltani kell. Vagy mire gondol amikor csak néz maga elé és egyszer csak elkezd nevetni. Milyen neki az óvodában a tipikusan fejlődő gyerekekkel lenni? “Furcsának” látja őket? Jól érzi magát velük? Már vannak barátai és ez jó, de vajon mi alapján választotta ki azt a két kisgyereket? Talán ha cserélhetnék vele egy napot, akkor jobban megérteném, hogy mit érez, hogyan bánjak vele. Akár mit vár el tőlem, ha egyáltalán bármit is elvár. Vagy minden jó úgy ahogy van? Nehéz kérdések és talán nem is kapnék rájuk igazán választ, mert a mi agyunk máshogy működik.
Szóval végül az én drága elsőszülött nagylányomra esett a választásom. Vele szeretnék cserélni egy napot. Megérteni azt a mérhetetlen megfelelési kényszert, ami benne van és amit nem tudok megszüntetni, bármennyire is szeretnék. Megtudni, hogy mit érez amikor rám néz. Vajon tudja, hogy mennyire szeretem? Hogy mennyire sajnálom, hogy sokszor sokkal kevesebb időm van rá, mint szeretné? Jó anyának tart-e? Igazából nyűg neki a kicsikkel is foglalkozni, de nem mutatja, mert úgy gondolja én ezt a viselkedést várom el tőle? Hogy látja-e mennyire büszke vagyok rá, egy piros pont miatt, de ha valami nem sikerül akkor is ugyanannyira szeretem? És persze szeretnék bemenni az iskolába látni, hogy telik a napja. Izgul-e az órákon és tényleg a Soma kezdi-e a beszélgetést. Hogy a barátnőivel mit beszél. Robika vajon tetszik-e neki, vagy csak a kis srác zsongja körbe látványosan? Délután amikor elvonul mégis mi a nyavalya lehet ennyire érdekes ezekben a Vloggerekben akiket néz? Én is nézem, mert látom a tevékenységét és ellenőrzöm, de még nem fedeztem fel az értelmüket, lehet egy 8 éves szemével látni más élmény, nem tudom. Viszont erre is igazán kíváncsi lennék.
És a legérdekesebb kérdés, hogy vajon rajtam mennyit változtatna. Jobb ember, jobb anya lennék tőle? Tanulnék valami fontosat? Lehet, hogy nem. Lehet, hogy igen. Talán nem véletlen, hogy ezt nem tehetjük meg. Nem cserélhetünk egy napra senkivel, pedig igazán érdekes “utazás” lenne. A másik érdekes téma amit egyszer felvetettek nekem, hogy mit tennék, ha büntetlenül megtehetnék bármit. Az a válaszom meglepett akkor még engem is, és azt hiszem részben meg is változtatott, de tény, hogy ma már azt teszem. Ezért gondolom, hogy a “életcsere” egy napra is változtatna.
Te kivel cserélnél egy napra, ha tehetnéd?
TriplAnya
Ha hasznosnak tartod a bejegyzést kérlek oszd meg másokkal is. További bejegyzéseket találhatsz Triplanya Világa facebook oldalamon, amik szerintem érdekesek lehetnek. Illetve kövesd instagramon főállású anyaságom mindennapjait #triplanya
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: