Van nekünk egy autizmus gyanús/autisztikus/magasan funkcionáló autista/státusz nélküli autista fiunk.
Nehéz meghatározni őt, mert míg 2,5 évvel ezelőtt simán rámondta a fejlesztő gyógypedagógus, hogy autista mára már annyit fejlődött, hogy inkább nem is kérünk neki diagnózist. Viszont ez miatt sokszor gondban vagyunk. Az óvónőkkel, a rokonokkal, a boltos nénivel, mert ők egy makacs, rossz gyereket látnak, pedig csak kicsit máshogy működik az ő világa, mint a miénk.
Igyekszünk látni az ő szemével. Nem szeretek itt írni a “küzdelmeinkről” (legutoljára itt írtam) , mert minden gyerek más, minden autitmussal elő gyerek más. Mindegyiküknek saját kulcsa van. Ezt a kulcsot megtalálni iszonyat nehéz. Rengeteg meló mindenki részéről, rengeteg bőgés főként a gyerek és az én részemről.
Igyekszem arra gondolni, hogy honnan indultunk, hova fejlődött. Hogy végre lassan 5 évesen szinte teljesen érthetően beszél, hogy játszik az oviban a gyerekekkel, hogy nem csak sorba rakja az autókat, hanem végre tologatja is.
Igyekszem elfogadni és nem elfelejteni, hogy neki mennyire fontos az öltözés vetkőzés sorrendje, hogy teljesen vége legyen a mesének mielőtt kikapcsolom. És főként baromira igyekszem nem ránézni a kézfejére, amit mindig harap ha frusztrált vagy dühös.
A legtöbb ember az autizmus spektrumának csak a drasztikus peremét ismeri, pedig ez ennél sokkal árnyaltabb.
Nézzétek meg a videót amit a Jó szó oldalán találtam. Nekem nagyon tetszik.
Az autisták nem betegek vagy sérültek, egyszerűen csak máshogy látják a világot!Kedveld itt az oldalunk: fb.com/joszomagazin
Közzétette: Jó Szó – 2018. március 8., csütörtök
Ha hasznosnak tartod a bejegyzést kérlek oszd meg másokkal is. További bejegyzéseket találhatsz Triplanya Világa facebook oldalamon, amik szerintem érdekesek lehetnek. Illetve kövesd instagramon főállású anyaságom mindennapjait #triplanya
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: