Ma már az a trend, hogy mindig mindent meg kell magyaráznunk a gyerekeknek. Ha valamit nem csinálhat akkor megmagyarázzuk miért nem lehet. És ezzel nincs is semmi baj. Sokkal könyebb úgy meggyőzni arról, hogy “helyesen” cselekedjen ha tudja mit, miért, mikor, hogyan várunk el tőle. Ám tedd fel őszintén akezed, ha szoktad egyszerűen csak rávágni amikor a gyerek folyton visszakérdez, hogy azért, mert azt mondtam. Mondjuk amikor megkéred, hogy hozza oda a cipőjét és jön az állandó, de miért kérdés?
Azért, mert azt mondtam.
Őszintén? Ugye hogy előfordul néha?
Szerintem ez egyáltalán nem baj. És azt is megmondom, hogy miért. Szeretjük szídni a régi tekintély elvű gyereknevelést, mert nem volt igazán szoros a kapcsolat szülő, gyerek között. Mert akkor hagyták a babákat sírni, hogy erősödjön a tüdejük. Mert a tanárnő igenis megcibálta a copfomat, ha nem a tananyaggal foglalkoztam. És hát megérdemeltem. Ha otthon elmondtam volna nem rohannak be a szüleim meghurcolni a tanárt, hanem egyetértenek vele. És miért volt igaza? Azért, mert nekem az volt a feladatom, hogy valami nyamvadt kémiai kísérletre figyeljek és nem azt tettem. És miért volt ez a feladatom? Csak. Azért, mert azt mondták.
Mindenki háborog, hogy a gyerekek szemtelenek, nem tisztelik a felnőtteket, még a saját szüleiket sem. Miért várjuk el a gyerektől, hogy megtegye amikor a szülő sem teszi. Lásd a tanáros példánál, ma ha ilyen történne a gyerek még haza se menne, már értesítené az anyukáját, apukáját, akik természetesen egyből feldühödött bikaként esnének neki a tanárnak. Mit tanítva a gyereknek? Nem kell azt tenned amit mondanak neked ha az nem tetszik. Neked van igazad.
Egy ismerősöm általános iskolában igazgatónő. Beszélgettünk róla, hogy Egyeskének szeretnénk okosórát venni. Erre elmesélte a következő történetet.
“Harmadikos gyereket nem engedett ki az osztályfőnök wc-re. Még a tanár el sem ért a tanáriig, anyuka már telefonált Nekem, hogy mit képzel magáról a kolléga? Mert nála az okosóra és egyből hívta anyát, mert nem tetszett valami”
Na ő nem mondhatja ki, de itt egyértelműen a szülő a hülye. Én még jól le is csesztem volna, hogy ilyenért miért hívogat? Az iskolában szabályok vannak. Egyik házirendi pont, hogy nem lehet óra alatt wc-re menni. Ezt a szabályt annak a gyereknek igenis be kell tartania. Miért? Azért, mert azt mondták. És érdekes mégse kellett annyira pisilni, hiszen még arra is volt ideje, hogy anyucinak panaszkodjon mielőtt elment volna mosdóba. Mit tanult ez a gyerek? Egyrészt, hogy anyuci majd elintézi, másrészt a szabály az nem is szabály igazán.
Ugyanígy tegye fel a kezét az akinek ha a főnöke utasításba ad egy feladatot és ő visszakérdez, hogy mégis ezt nekem miért kell megcsinálnom? Na ugye. Megcsináljuk, mert azt mondták és vannak olyan felettünk álló emberek akiknek nem kérdezünk vissza, hanem csináljuk.
A diákjaim szenvednek a gyakorlati helyükön, mert otthon nem tanították meg nekik, hogy mit jelent elfogadni és követni egy utasítást. Nem tudnak különbséget tenni, hogy kivel viselkedhetnek úgy, mint a barátukkal és kivel szemben kell igenis minden magyarázat nélkül tiszetlettudóan viselkedni.
Elvárjuk. hogy fogadjanak szót közben nem tudunk határozottak lenni velük szemben. Szar anyának tartjuk magunkat, ha megemeljük néha a hangunk, ha büntetést kell alkalmaznunk, ha nem fogadjuk angyali türelemmel az aznapi nyolcadik hisztit. Nem értem azt sem aki a kicsi gyerekére azt mondja, hogy a legjobb barátom/barátnőm. Nem a barátnője vagyok, hanem az anyukája. Mutatom az utat, felkészítem az életre, megszidom, vígasztalom, ápolom. Az én anyukám se a barátnőm volt. Igen meg tudtam vele mindent beszélni, és tiszta szívemből szerettem, szeretem. Ma már inkább tudnám azt mondani, hogy olyan mintha az egyik barátnőm lenne, de én nem vagyok 5 éves ő meg nem majd’ 30. Már sokkal közelebbiek a napi dolgaink, gondjaink amit meg lehet beszélni.
Nem mondom, hogy én sosem magyarázok el semmit. Aki ismer az tudja, hogy imádom az “aranyközépút” fogalmát és alkalmazom is az életem rengeteg területén. Ha bele akart nyúlni a konektorba akkor elmondtam, hogy nem szabad, mert veszélyes, mert megráz az áram, mert megsérülhet. Ha lesz okosórája el fogom neki magyarázni, hogy csak vész esetén használhatja és amennyiben nem tartja be, akkor annak milyen következményei lesznek. Én úgy gondolom eléggé ismerem a lányom és be fogja tartani a szabályainkat. Azért, mert az apjával azt mondtuk (ha jobban tetszik az a megfogalmazás akkor azért, mert megkértük rá), és ő tugja hogy van ilyen. Később nem lesz egy év alatt huszonhárom munkahelye, mert sehol se tud megmaradni, mert nem bírja elviselni, hogy valaki utasítja.
Szóval ne érezd rosszul magad, ha az elején feltetted a kezed, mert ezzel egy fontos tapasztalatot mutatsz meg a gyerekednek. Kialakítod benne az alkalmazkodás, az elfogadás, az együtt létezés képességét. És ha minden jól megy és megtaláljuk az aranyközéputat, akkor egy karakán, magáért kiállni és tenni tudó, de mégis elfogadásra kész embert nevelünk, és akkor szerintem már elég jól végeztük a dolgunk.
Ha hasznosnak tartod a bejegyzést kérlek oszd meg másokkal is. További bejegyzéseket találhatsz Triplanya Világa facebook oldalamon, amik szerintem érdekesek lehetnek. Illetve kövesd instagramon főállású anyaságom mindennapjait #triplanya