Miért kéne egyedül elaludnia a gyerekeinknek? Mindig kérdezik, hogy jó alvó-e a gyerek/baba, de azt sosem, hogy jó elalvó-e. És kinek mi a jó? Nekem például az is jó, ha ott kell ülnünk mellettük amíg elalszanak. És neked?
Nálunk az a szabály, hogy mindenki a saját ágyában alszik el, és ha valami gond van, mert éppen rosszat álmodott, vagy csak felébresztette valami és nem tud visszaaludni akkor átjöhet hozzánk.
Egyeske anno ezt olyan tökéletesre fejlesztette, hogy már fel se ébresztett minket. Be volt készítve egy takaró az ágy végébe és ha kijött csak bemászott és aludt tovább. Néha fel se ébredtünk rá, csupán reggel vettem észre, hogy plusz egy fő van az ágyban.
Ketteskével teljesen más volt a helyzet. Ő egyáltalán nem igényelte, hogy befeküdjön mellénk, csak felébresztette valamelyikünket, vissza kellett kísérni az ágyába, betakarni, adni egy puszit és aludt tovább reggelig. Ami szerintem sokkal rosszabb volt, mint az első verzió. Volt amikor este könyörögtem neki, hogy feküdjön be mellém, csak ne kelljen felkelnem az ágyból.
De már ezen is túl vagyunk. Úgy tűnik nálunk a vándorlás 1,5 éves koruktól kb 3 éves korukig tart. Szóval már nagyjából egy éve néhány esettől eltekintve nem volt rá példa és akkor is inkább csak betegség vagy egy rossz álom miatt. Hármaskánk pedig még nem érte el a “kritikus” 1,5 évet szóval nála még nem tudjuk milyen verzió lesz, de őt ismerve meglep minket egy harmadik lehetőséggel.
Visszatérve a “rossz” elalvásra. Nálunk úgy megy az esti altatás, hogy én bemegyek Hármaskával a szobájába, befekszik az ágyába én leülök a fotelba és várok. Ha már mélyen szuszog kimegyek. Általában 15-20 perc telik el, de néha csak azért mert kicsit a kelleténél tovább élvezem a csendet. Nem tudom mi lenne ha korábban kimennék, ezt még nem igazán próbáltam ki.
Mivel a nagyok tovább fent maradnak így ők még ébren vannak amikor én kimegyek. Akkor mennek fogat mosni, fekszenek az ágyukba (ők egyenlőre közös szobában vannak, köszönhetően egy nyaralásnak, de ezt majd máskor elmesélem). Én adok egy-egy jó éjt puszit apa pedig velük marad. Olvas egy esti mesét, lekapcsolja a villanyt és megvárja amíg elalszanak.
Nekünk így teljesen megfelel és kényelmes a rendszer. Apa se szokott fél óránál tovább bent maradni náluk, bár pont ma említette, hogy néha kicsit bealszik velük 😀
Mi ilyenkor tartunk egy kis apa-anya időt. Átbeszéljük a napot, felkészülünk a következő napra és ha van valami újdonság akkor nézünk egy filmet, vagy ő xbox-ozik én olvasok, esetleg blogot írok. Szerencsére mindketten éjjeli baglyok vagyunk, szóval ilyenkor még marad egymásra 2-3 óránk alvás előtt. Tény, hogy reggel nem könnyű felkelni…és ha sulis lesz Egyeske akkor még korábban kell majd. Már a gondolattól kivagyok.
Szóval a lényeg, hogy nem kell azzal foglalkozni mit mond anyós/szomszéd vagy én. Alakítsd ki a saját ritmusotok, azt ahogy nektek a legjobb. És ha az, hogy betakarjátok a gyereket és kijöttök akkor csináljátok úgy. Az egyetlen amit nehezen tudok megérteni (nem elfogadni csak megérteni az okát) amikor anya beköltözik a gyerek/ek mellé a szobába, főleg ha még az ágy is közös. Mert szerintem ez már komoly hatással van a szülők kapcsolatára.
Nálatok mi vált be?
Ha hasznosnak tartod a bejegyzést kérlek oszd meg másokkal is. További bejegyzéseket találhatsz Triplanya Világa facebook oldalamon, amik szerintem érdekesek lehetnek. Illetve kövesd instagramon főállású anyaságom mindennapjait #triplanya
Kommentek