Tegnap megszületett a döntés, hogy főállású anya leszek.
Miért csodálatos a férjem? Sokmindenért, ám most azért mert mondom sem kellett neki, hogy erre vágyom. Tudta. Megérezte. Ennyire ismer.
Sosem mondtam, hogy erre vágyom. Pedig nagyon. Én az a fajta vagyok akinek nem okoz problémát, hogy itthon vagyok már több, mint 6 éve és igazából mást nem csinálok, mint nevelem a gyerekeket, vezetem a háztartást és gyakran alkotok. A Férjemmel mindent előre megtervezünk, ezért is kerülhetett szóba ilyen hamar a téma. Szoktuk mondani, hogy nálunk Hármaska a kockás fizeten készült, mert A-Z-ig mindent átszámoltunk, hogy tényleg vállalhatunk-e nyugodt szívvel egy harmadik gyereket. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy ez a döntés megszületett.
Hármaskánk ugyan még csak most múlt 1 éves, de én már azon kattogtam, hogy hogyan fogok tudni mindent megadni nekik, ha visszamegyek dolgozni? Szeretnék mellettük lenni mindig amikor szükség van rám. Ha betegek, ha óvodai/iskolai szünet van. Nagyon nehéz döntés és emelem kalapom azok az anyák előtt akik 8-12-16 órát dolgoznak és mellette meg kell küzdeniük a bűntudattal, hogy nincsenek ott. A rengeteg egyéb feladattal, hiszen munkavállalónak, anyának, nőnek kell lenni egyszerre. Hálát adok a lehetőségért, hogy én itthon tudok maradni és bár szépen lassan elkezdem felépíteni a saját vallakozásom, de ezzel sem kell rohannom, hanem megszabhatom milyen ütemben vállalok egyre többet, ahogy a gyerekek nőnek.
Én szerettem volna egy negyedik gyereket, aki talán csak azért hiányzik az életemből, mert egy magzatot elvesztettünk, így a szívemben és lelkemben valahogy maradt egy kis űr. Talán felnevelhetek egy kis “vallakozás gyereket” a főállású anyaság mellett. Mert elsőszülöttem is már iskolás lesz, pedig még csak szinte most született.
Hatalmas lépésnek élem meg, bár engem mindig nagyon megérintenek érzelmileg ezek a mérföldkövek. Pedig alapból egy határozott, erős nőnek tartom magam, de ha a gyerekeinkről van szó, valahogy visszakúsznak a terhes hormonjaim a testembe. Szóval kutatom a netet, hogy milyen uzsonnát pakoljak majd neki, mivel tudom majd a tanulásban segíteni. A kicsiket ez hogyan fogja érinteni, és persze a reggeli kelés kérdése… Nálunk mindegyik nagy álomszuszék és az iskolába még korábban kell menni, mint az oviba.
Hát meglátjuk hogyan alakul. Ha kíváncsi vagy egy főállású anya életére és gondolataira kövesd a blogom.
Ha hasznosnak tartod a bejegyzést kérlek oszd meg másokkal is. További bejegyzéseket találhatsz Triplanya Világa facebook oldalamon, amik szerintem érdekesek lehetnek. Illetve kövesd instagramon főállású anyaságom mindennapjait #triplanya
Kommentek